Festményeim

M ár nem számolom
már nem számolom
hányszor mondtam
“Uram, irgalmazz!”
már nem számolom
hányszor vált sóhajjá
vagy üvöltéssé
a gondolat
már nem számolom
a perceket
az órákat, az éveket
csak pergetem
mint a bölcs
a fáradt
homokszemeket
és várok
már nem számolom
a boldog perceket
mert boldog percek
nincsenek
már nem számolom
a csillagokat
mert a csillagokat
számbavenni
csak Veled lehet
már nem számolom
az álmatlan éjszakákat
a sűrű, fojtó álmokat
már nem számolom
a megkönnyebbülés hangjait:
“Végre! Itt az est.
Ez a nap is elszaladt!”
már nem számolom
hányszor láttalak
amint jössz felém
már nem számolom
hányszor hívtalak
s nem jöttél

már nem számolom
mi még visszavan
mert azt Te tudod, Uram
de ha tudnám is
akkor sem venném sorba
a napokat
mert a napok nélküled
Kedves
nem léteznek
mint a világ sem
mi csak egy árny
hangzavar
homály
lét
értelem nélkül

már nem számolok semmit

Art | Hozzászólások (0) | kedd 16 szeptember 2008 - 21:05:23

M ár nem számolom
már nem számolom
hányszor mondtam
“Uram, irgalmazz!”
már nem számolom
hányszor vált sóhajjá
vagy üvöltéssé
a gondolat
már nem számolom
a perceket
az órákat, az éveket
csak pergetem
mint a bölcs
a fáradt
homokszemeket
és várok
már nem számolom
a boldog perceket
mert boldog percek
nincsenek
már nem számolom
a csillagokat
mert a csillagokat
számbavenni
csak Veled lehet
már nem számolom
az álmatlan éjszakákat
a sűrű, fojtó álmokat
már nem számolom
a megkönnyebbülés hangjait:
“Végre! Itt az est.
Ez a nap is elszaladt!”
már nem számolom
hányszor láttalak
amint jössz felém
már nem számolom
hányszor hívtalak
s nem jöttél

már nem számolom
mi még visszavan
mert azt Te tudod, Uram
de ha tudnám is
akkor sem venném sorba
a napokat
mert a napok nélküled
Kedves
nem léteznek
mint a világ sem
mi csak egy árny
hangzavar
homály
lét
értelem nélkül

már nem számolok semmit
[img]Már nem számolom
már nem számolom
hányszor mondtam
“Uram, irgalmazz!”
már nem számolom
hányszor vált sóhajjá
vagy üvöltéssé
a gondolat
már nem számolom
a perceket
az órákat, az éveket
csak pergetem
mint a bölcs
a fáradt
homokszemeket
és várok
már nem számolom
a boldog perceket
mert boldog percek
nincsenek
már nem számolom
a csillagokat
mert a csillagokat
számbavenni
csak Veled lehet
már nem számolom
az álmatlan éjszakákat
a sűrű, fojtó álmokat
már nem számolom
a megkönnyebbülés hangjait:
“Végre! Itt az est.
Ez a nap is elszaladt!”
már nem számolom
hányszor láttalak
amint jössz felém
már nem számolom
hányszor hívtalak
s nem jöttél

már nem számolom
mi még visszavan
mert azt Te tudod, Uram
de ha tudnám is
akkor sem venném sorba
a napokat
mert a napok nélküled
Kedves
nem léteznek
mint a világ sem
mi csak egy árny
hangzavar
homály
lét
értelem nélkül

már nem számolok semmit

Art | Hozzászólások (0) | kedd 16 szeptember 2008 - 21:03:12

H átha...
Várlak, ha jössz
várlak, ha nem
vártalak tegnap
várlak ma
várlak holnap
várlak örökkön örökké
várlak erényben
várlak a bűnben
várlak, ‘milyen vagy
hűtlen-hűségben
várlak a Mennyben
várlak a pokolban
hogy együtt énekeljünk
az angyalokkal
vagy üvöltsünk a kíntól
mert örökké égünk – Együtt...
várlak, hogy várjuk
a feloldozás üzenetét – Veled...

Várlak... és nem jössz
szólítalak... és nem felelsz
kereslek... és nem talállak
önmagam sötétje fedi el a tájat -
várlak...

várlak...

várlak...

Elnyel a múlt
szaggat a jövő
a jelen elröppent
Nélküled semmi nincs -
nehéz várni...
de kell!
ha nincs is remény,
akkor is
várni kell!
Rád

mert hátha egyszer feltűnsz
az úton, ahol én is megyek
hátha szembe jössz velem
hátha felismerjük egymást
hátha Te is rám vártál
mint én Rád
hátha megállunk
egymással szemben
és azt mondjuk:
“Itt vagyok!”
hátha megfogjuk egymás kezét
és elindulunk egy másik úton
egyfelé, együtt
hátha megérkezünk valahová
és azt mondjuk:
“Hazaértünk. Menjünk be,
ez a mi otthonunk.”
s hátha ott boldogok leszünk
örökkön örökké
mint a mesékben
mint az imákban
mint az elsuttogott vágyakban
mint a gyötrelem sikolyaiban
mint - az életben

Várlak...

gyere...

próbáljuk meg újra

hátha...

Art | Hozzászólások (0) | kedd 16 szeptember 2008 - 20:55:29

YONG
Amint j árunk-kelünk a világban, néha találkozunk olyan emberekkel, akik talán nem is
ennek a világnak a szülöttei. Vendégek a földön, küldetésük van, valakik megbízták őket
valamivel, s azt híven végzik, amíg idejük le nem jár. Kedvesek, szépek, különlegesek, bár
látszatra semmiben nem térnek el tőlünk. Mégis, amikor megismerjük őket, valami
hozzájuk köt, s ha megérzünk valamennyit is lényükből, megszeretjük őket, ragaszkodunk
hozzájuk, el sem tudjuk az életünket nélkülük képzelni. Amikor pedig szerelmünk nem
talál viszonzásra, először nem értjük, majd szenvedünk, mert nem akarjuk elhagyni
azt a soha nem tapasztalt meleget és erőt, amely belőlük árad. S mégis bele kell
törődnünk, hogy ők nem közönséges emberek. Ők Küldöttek, akik útjukról
ugyan úgy nem térhetnek le, mint mi sem a sajátunkról.

Nemrégiben találkoztam közülük eggyel.
Megismertem, megszerettem, elvesztettem.

Yongnak hívták, de én úgy szólítottam: Drága Kicsi Angyal. S amikor ezt
mondtam Neki, felnézett rám és mosolygott. Nem úgy, mint a földiek,
hanem, mint a Tündérek - vagy a Küldöttek.

Art | Hozzászólások (0) | kedd 16 szeptember 2008 - 20:50:10